Robinson

„[…] Minden egyes művének igényes kidolgozottsága van, a groteszk felé hajló humora és összetett jelentése. Példaként az egyik kedvenc Gyulai Líviusz-grafikámat, az 1991-ben készült Robinson című litográfiát említem. Ezen a képen számomra sosem látott egységben jelenik meg többféle jelentés. A rendkívül mívesen kidolgozott groteszk figura – ez a mezítlábas, szőrnadrágos, hatalmas szakállat viselő alak – akár egy hajléktalan is lehetne, mint ahogy a maga módján az is volt. Vállán egy egyáltalán nem bizalomgerjesztő külsejű, hatalmas papagáj ül, mint valami lélekmadár vagy fátum, s éppúgy, mint a hajléktalanok, minden földi vagyonát magával cipeli: élelemmel teli, nyakba vethető élelmiszeres szütyőjét, ivóvizes kulacsát, kardját, kését, antik pisztolyát, mordályát, és feje fölé egy megviselt esernyőt emel, amin egy valaha volt fészek lakójának madárcsontváza látható. Ez utóbbi motívum – nyilvánvalóan az elmúlás szimbólumaként – a végletekké fokozza a figura szomorú groteszkségét. És az arc, amelyen riadt kiszolgáltatottság ül! Ez az emberfigura egyúttal nevetségesen groteszk, ugyanakkor borzongató nyíltsággal szól az egyedüllétről és az öregségről. […]”

SZEMADÁM GYÖRGY